Győrnek nincs pénze. Sőt a kormánynak sincs pénze, az adófizetőknek van pénze. Amikor egy városban beruházás történik, legyen az aszfaltozás vagy egy pihenőpad, azt nem a képviselő, vagy a városvezetés „adja”, hanem az adófizetők pénzét csoportosítja egy bizonyos tevékenységhez. Ezért lenne szükség arra, hogy a beruházásoknál a tervezésnél ne kirakatberuházásokra költsük az adófizetők pénzét, minden beruházásnak legyen megtérülése (akár pénzben, akár a város polgárainak a jólétében mérve), fenntartható legyen és a kivitelezésnél ne budapesti kormányközeli cégek túlárazott ajánlatai nyerjenek, hanem helyi vállalkozások vegyenek részt reálisan kialakított feltételekkel. Ha ez így lett volna, nem kétszeres áron készül el a Jedlik híd, nem soha meg nem térülő diákolimpiára költjük a város polgárainak a pénzét, felújíthattuk volna a Nemzeti Színházat a Modern Városok Program pénzéből, a helyett, hogy 600 milliárdos kulturális negyedet vizionálunk, vagy éppen 8-10 milliárdból újítjuk fel a fürdőt 24 milliárd helyett. Ha a szakmaiság érvényesül, akkor nem egymástól párszáz méterre van Győr összes uszodája, amelyek mindegyike bezár amint túl drága a gáz, és nem ró túl nagy terhet a városra
a már elvégzett beruházások fenntartása, mert már a tervezésnél is eleve fenntarthatóság fontos és érvényesülő szempont.
